Tegnap átmentünk megint az nagy városba Dianira. A hétfői napot beszéltük meg a könyvelővel, hogy találkozunk és átbeszéljük a dolgokat. Ez így is volt. Ma bevezettünk egy-két újdonságot, de a fiúk nagyon jól fogadták ezeket a dolgokat. Aztán elvittek minket Peterhez, a 70 éves angol barátunkhoz, addig ők nyugodtan bevásároltak, elintéztek minket.

Peternél laktunk majdnem egy hétig, megérkezésünket követően. Mint írtam kb. 70 éves, és egy bűbáj aranyos ember. A mai látogatásunk célja azon kívül, hogy szeretünk vele lenni célja azonban más volt:

A történet ott kezdődik, hogy neki van két kutyája. Akinek van kutyuskája, tudja, hogy évente érdemes elvinni vizsgálatra, esetleg kap egy kis szurit, vagy féreghajtót. Peternek van két cica természetű rotweilere. Nekünk a szigeten van szintén egy kutyuskánk Malejka. Mivel ő még igen fiatal, nem kapott eddig semmilyen oltást, elérkezettnek láttuk, tehát az időt arra, hogy megkapja a kötelező oltásokat, kiegészítve egy kis féreghajtással. Emellett, mint korábban írtam, az idős német hölgynek, akik vendégségben jártak nálunk van több cicája, akiket szeretne ivartalanítani. Így úgy gondoltuk, hogy ha kijönne ide az állatorvos, egyszerűbb lenne megfelezni a költségeket. Nekünk nincs semmilyen kontaktunk állatorvoshoz, de Peternek van a két kutyájából adódóan.

petermedence_1.jpg

A kutyusok medencéje Peternél

Szóval ma, amikor megérkeztünk Dianira felhívtam, hogy mi újság, hogy van. Persze egyből jött a válasz, hogy mikor megyünk hozzájuk. Mondtam neki, most pont itt vagyunk. Ó ez nagyon jó ugorjunk át egy kávéra. Megérkezésünket követően kiderült, hogy amióta nem láttuk, azóta megérkezett a felesége, a feleségének a testvére és a férje. A felesége egyébként cseh anyától és osztrák apától származik, de ő nem ott született. Néha hazajár meglátogatni a rokonait, de más kapcsolata nincs ezzel az országgal. Peterrel Angliában élnek eredetileg, de most december végéig itt lesznek Kenyában. Utána haza kell menniük, ugyanis a gyerekei hatalmas bulit fognak csapni a párjukkal, a párjuk testvéreivel és azok párjával. Mondta is Peter, hogy ajánlani fogja a gyerekeinek, hogy hívjanak át minket a férjemmel, mert hasonló a személyiségünk az ő gyerekeihez, és tuti jól kijönnénk. Mondtuk neki, hogy meglátjuk, mennyi munkánk van, de persze szívesen találkozunk velük.

petrhaza.jpg

Peter háza

Szóval Peter és a felesége elbűvölő ember. Mivel az angolunk még nem tökéletes, ezért nyugodtan lassan beszélnek velünk. Ezáltal ma annyira sikerült ellazulnom, hogy folyékonyan trécseltem velük, minden témában. Peter felesége angolt oktatott, pont olyan külföldieknek, mint mi. Most már ő is nyugdíjas. Szóval traccsparti volt ma. Nagyon sok jó tanáccsal látott el minket. Így például, hogy a Papaya magja nagyon jó megelőző szer a maláriára. Ugyanekkor ez a gyümölcs tökéletes állatoknál féreghajtásra is. Megbeszéltük azt is, hogy milyen Magyarország, és hogy 56-ban mennyi ember vándorolt el otthonról. Látogatásunk fő célja az volt, hogy megtudjuk az állatorvos számát, mivel Peter rossz számot küldött nekünk. A felesége ebben is segített egyből. Együtt felhívtuk az állatorvost, és segített nekem, mivel olyan szavakat még nem tudok, hogy a macska kipakolás, féreghajtó. Nagyon aranyosan elmagyarázták, hogy milyen szavakat használnak ezekre. Az állatorvos a mi kis kutyuskánkat tekintve nem drága, ez azt jelenti, hogy 70 km út oda és 70 km vissza, a szurik, meg a féreghajtás, nagyjából olyan 22.000,-Ft-ra jön ki. Ellenben egy lány macska kipakolás, és ez csak a kipakolás 24.000,-Ft/macsek. A fiú macska csak 9.000,-Ft. A testvére és a férje és az én férjem is bekapcsolódott ezen a ponton a beszélgetésbe. Természetesen kifejtették, hogy miért is olyan olcsó a fiú macska kasztrálása. Egyszerűen megfogalmazva: fogj két téglát. Persze a fiúk beleborzongtak ebbe, de nem tántorította el attól, hogy tovább fecsegjenek a témáról. Ennél a témánál persze szeretném megjegyezni, hogy nem azért nem visszük át a kutyust, mi az állatorvoshoz, mert lusták vagyunk. Az indok nagyon egyszerű. Ez a kutya itt a szigeten oda megy, ahova akar. Még életében nem volt rajta se nyakörv, se póráz. Fél az óceántól. Keservesen nyüszít, ha bemegyünk, mivel a víz nagy erővel csapódik a szigethez, és ez nagy hangot ad ki. Ebből kifolyólag nem volt még csónakban sem, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy 70 km autókázás várna rá. Ez a meló nagyjából félév lenne a kutyánál, de az oltásokkal nem tudunk várni, főleg itt Kenyában nem.

Nagyjából másfélórát voltunk náluk, és nagyon jól éreztük magunkat. Ami nekem külön siker élmény volt, hogy folyamatosan tudtam beszélgetni velük, hibák nélkül. Most már lassan teljesen át áll az agyam az angolra, mivel napközben a férjemen kívül mindenki mással angolul kell beszélnem. Így angolul kell megtárgyalnom a közös fürdőszoba felújításának részletes árajánlatát, a könyvelővel a kiadások, bevételek, egyenlegek, adók stb. azt, hogy ki mit csináljon a szigeten, szóval mindent. Ma útközben hazafele már azon kaptam magam, hogy angolul gondolkodok. Félelmetes mennyire át tud állni az ember agya, ezekre a dolgokra. Örülök ennek a kis sikernek is, mert az egyik célom, hogy jól és folyékonyan beszéljek angolul. Ne az legyen, mint otthon, hogy jársz heti egy-két angol órára, ahol úgy érzed megy az angol, de a valóságban nem így van. Természetesen Andris is egyre jobban tolja az angolt, ma már ő is sokat beszélgetett. Peter meg is dicsérte, hogy amióta nem beszéltek, mennyit fejlődött.

Miután eljöttünk tőlük, elmentünk bevásárolni saját célra a Nakumatt nevű boltba. Gyorsan rá is raboltunk a csokira, az energia italra, és a Marbi cigire. Mióta eljöttünk Magyarországról, nem ettünk csokit, így ez most nagyon jól esett nekünk. Energia italt ittunk, de azt sem olyan mértékben mint otthon. Ez azt jelenti, hogy nem fejenként naponta iszunk ilyen löttyöt, hanem két hetente, ketten egyet. Addig amíg nem érünk be a boltba, eszünkben sem jut a gondolat, hogy vegyünk.

Peteréket ma reggel meghívtuk a szigetre, egyrészt mert nagyon szeretjük őket, másrészt nem jártak még a szigeten, harmadrészt pedig, mert nála laktunk majdnem egy hétig. Lejönnek megmutatunk nekik mindent, esténként beverünk egy két gin-tonicot, és tanulunk szorgalmasan angolul. Erről jut eszembe, hogy én mindig azt hallottam az angolok hidegek, és egyáltalán nem jó fejek. Szeretnék cáfolni minden ilyen infót. Kedvesek, közvetlenek, segítőkészek. Tegnap egyből lepuszilt minket, mindenki, így még azt sem tudom mondani, hogy hidegek. Két dolog miatt azonban csesztetnek minket. Egyik az, hogy nem tudjuk a rögbi játékszabályait, és nem is nézzük, a másik, pedig, hogy a krikett szabályait sem tudjuk és szintén nem is nézzük. Kifejtették, hogy ebben azért még van mit fejlődnünk, de majd ők elmagyaráznak mindent. Nagyon kis aranyosak.

Weboldalunk: www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu

Az eredeti cikket itt tudjátok elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpimilyenek-a-kenyaban-elo-angolok-vagyis-ujabb-latogatas-petereknel/

A bejegyzés trackback címe:

https://tyimpikalandjaikenyaban.blog.hu/api/trackback/id/tr814828057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sledger · http://krikett.blog.hu/ 2012.10.10. 12:45:57

Pedig a krikett egy nagyon egyszerű játék :)

tyimpike · www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu 2012.10.10. 14:06:56

Lehet, de még senkinek nem sikerült egyszerűen elmagyaráznia nekem:-)
süti beállítások módosítása