Tegnap nálunk jártak Peterék. Meghívtuk őket magunkhoz vendégségbe, cserébe, azért mert ingyen és bérmentve náluk laktunk több mint egy hétig, illetve azért is mert nagyon szeretjük őket. Úgy volt, hogy kedden jönnek, de erre a napra beesett egy 20 fős csoport ebédelni, így inkább elhalasztottuk másnapra, vagyis szerdára, hogy tudjunk velük foglalkozni. Tegnap reggel, ahogy illik sikerült is elaludnunk, szerencsére csak egy fél órás csúszásunk volt, így azt könnyedén behoztuk. Előző este kértük őket, hogy ne reggelizzenek, majd mi csinálunk nekik, jó kis magyaros reggelit. Természetesen kolbászos, hagymás, tojásrántottát. Miután előkészítettünk minden hozzávalót, rohantunk le hozzájuk, mert pont érkeztek a csónakkal. Annak ellenére, hogy idősek, nagyon rutinosan szálltak ki a hajóból. Gyönyörködtek a tájban, csináltak pár fotót, és már mentünk is fel. Míg ők kipihenték az út fáradalmait, addig mi neki álltunk elkészíteni a reggelit. Szerencsénk volt, hogy nem csináltuk meg addig, mivel Hiliary, Peter feleségének a testvére glutén érzékeny, azért ő nem ehet sem kenyeret, sem kolbászt, mivel abban is van ilyen cucc. Ő hozta a kis saját kenyerét, amit megpirítottunk neki, és külön kolbász nélkül.

Reggelit gyorsan feltálaltuk, szerencsére nagyon ízlett nekik. A kolbászt a Nakumatban vettük, még hétfőn Diani Beachen. Mondanom sem kell, hogy ez nem olyan ízű mint Magyarországon, de legalább fogyasztható, ellentétben a többi általunk kipróbáltál.

Már írtam, hogy Peter felesége eredetileg Csehszlovákiában született. Így ő ismeri a magyarokat, magyar ízeket, a szalámit, a kolbászt, ezért nem volt neki újdonság, amikor mondtuk neki, hogy ez a kolbász fel sem ér a magyarhoz. A többiek azonban még nem kóstolták. A héten érkezik a főnökünk Magyarországról, és nagyon aranyosan hoz nekünk szalámit. Így megígértük Peteréknek, hogy adunk belőle egy kis ízelítőt.  

Reggeli után körbevezettük őket a kis rezidenciákon. Nagyon tetszett nekik a hely. Benéztek mindenhova, meglestek mindent. Teljesen otthonosan mozogtak.A kis séta után megkérdeztük, hogy mit szeretnének ma csinálni. Felajánlottuk nekik, hogy menjünk sznorizni, vagy akár ha van kedvük a Coral Gardenbe is elmehetünk. Mondták, hogy mind a kettőt szeretnék, de előbb érjen le a jó kis magyaros reggeli.

A divecenter és a staff szoba

Addig is Hiliary tudott festeni. Mint kiderült, ő otthon komolyan is fest. Ez a szenvedélye akkor kezdődött, amikor 23 évesen eltört a lába síelés közben, és feküdnie kellett 1 hétig. Unatkozott, elkezdett festeni. A családjában azonban sok művész lélek van, így volt honnan örökölnie. Minden helyen fest egy kis füzetbe, majd hazamegy és, ami szép megfesti olajfestékkel. Angliában tagja a helyi művész egyesületnek. Idén lesz még két kiállítása. Ezt azonban nem úgy kell elképzelni, hogy egy nagy teremben kiállítja a képeket. A saját házukat rendezi át, úgy hogy 2 helyiség, nagyjából 50 kép lesz a képeknek szentelve. Megígérte, hogy ha a képet megfesti, amit itt készített, mindenképpen lefényképezi, és elküldi nekünk, illetve küld meghívót is. Jövő áprilisban az egyesületnek, aminek tagja, persze lesz közös kiállítása is, az általunk megszokott környezetben. Az eredeti foglalkozása ápolónő. Alapvetően katonai kórházakban teljesített szolgálatot, és két csillagocskával a vállán szerelt le. Így ismerkedett meg a férjével is.

Kilátás a teraszunkról

Hiliary férje Anthony katona volt világ életében. A feleségével 30 éve Németországban ismerkedtek meg, konkrétan egy vak randin. Anthony ott volt katona, és az egyik társa hozta össze nekik a randit. Emellett lelkes, amatőr madárfigyelő. Tőle tudtuk meg, hogy itt a szigeten röpke fél óra alatt 20 madárfajt figyelt meg. Le is írta nekünk a neveit, így most már tudjuk mondani a turistáknak. Rákeresünk majd a neten is, és meg is mutogatjuk nekik.

Beszélgettük Peter feleségével is, aki elmondta, hogy itt angol tanár volt. Ők alapvetően olyan gyerekeket tanított, akivel probléma volt az iskolában és még nem is beszélték normálisan a nyelvet. Peter a férje aktív korában fotózással foglalkozott. Imádta csinálni. Most hogy már nyugdíjasok az évük egy részét itt töltik Kenyában, a másik részét, pedig Angliában. Ő most alapvetően pihenni, mivel a házunknál éppen építik a medencét és egy kicsit elfáradt abban, hogy állandóan szerveznie, felügyelnie kell mindent.

A fiúk átmentek a faluba, mivel nagyon kíváncsiak voltak, hogy miként élnek az itteni emberek. Otisunk elmentük vezetőnek velük. Miután visszatértek, kis pihenő után, elmentünk sznorizni. Peter maradt, mert ő csak pihenésre vágyik, amit ez a hely nagyon jól meg tudni adni részére.

A két hölgy és Anthony jött velünk. Élvezték nagyon pedig már jött fel a víz, és a látótávolság sem volt túl jó. Ennek ellenére, lebegtek, nézelődtek, lelkesen mutogatták a dolgokat. Mire kijöttünk a vízből megérkezett Billy is, a helyi tulaj, aki búvárokat vezetett. Átöltöztünk majd megint beszélgettünk. Itt már Billy is bekapcsolódott, és megvárta az ebédet is velünk. Ebédre szuahéli kókuszos levest, rákot, halat, tésztát, kókuszos rizst, polip pörköltöt szolgáltak fel a lányok. Ezért a barátaink nagyon oda voltak. Kis pihenés után már haza is kellett menniük, ugyanis sötétedett. Sajnos a Coral Gardenbe már nem volt időnk átmenni, de majd legközelebb bepótoljuk. Nagyon élveztük a napot, élveztük a társaságukat. Remélem még sokat fogunk velük találkozni. 

Az eredeti cikket a weboldalunkon tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpimeglatogattak-peterek/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.