Ma kaptunk reggelit is. A reggelinél ettem teve bacont. Elég érdekes volt. Nagyon száraz volt és a marha húsra emlékeztettet. Ezen kívül még érdekes volt, hogy a reggeli nem csak a hagyományos ételekből állt, hanem pl. hagymás sült hús, valami pörkölt szerű. Megkóstoltam a fánkot, aminek érdekes borsos íze volt.

Reggeli után megnéztük, hogy halad az útépítés. Meglepődtünk mert egészen jól. Elkezdték a vizet elvezetni. Ez azt jelentette, hogy a markoló gép, bizonyos helyeken ás egy széles járatot, így a víz az út közepéről az út szélére vándorol. Említettem, hogy a szálloda közelében nincs kiépített út, és ugye a földút az kb. egy nagy tócsa, így Pritesh barátunk ma már nem vállalta, hogy bejön a szállodáig értünk, ezért kigyalogoltunk hozzá. Az utakról még annyit, hogy tele van fekvőrendőrökkel, ami nem lenne gáz, ha nem háromszor olyan magas és széles lenne mint otthon, illetve, ha a kocsiban utazók súlya nem lenne kb. 400 kg. Ennek folyományaként állandóan leér az autó alja.Megtudtuk, hogy itt szinte minden autó Toyota. Ennek az az oka, hogy ehhez lehet alkatrészt kapni. Egyébként itt az gyalogosok nem háborognak, türelmesen várnak, ha pedig nagyon átakarnak menni az úton akkor rohannak. Teljesen feleslegesen festettek zebrákat, ha úgy sem érdekli az autósokat. Érdekes módon itt nem türelmetlenkedünk semmi miatt. Még a több órás dugók sem zavarnak.Élvezzük az egészet.

Ezután utunk a magyar nagykövetségen és konzulátuson kezdtünk. A férjem indulás előtt leszervezte a találkozót a konzullal, ami nem volt túlságosan nehéz, hiszen, ma már skype-on mindenki elérhető, csak akarni kell. A nagykövet úr szabadságon volt, ellenben a konzul és a férje ráért. Bemutatkoztunk nekik, jeleztük, hogy bizony április végéig itt maradunk. Elmondtuk nekik, hogy mind a ketten búvárok vagyunk, és búvároktatóként fogunk ténykedni Kenyában. Nagyon kedvesek voltak hozzánk. Mint kiderült, ők már volt Diani beachen és szemeztek már Wasini szigetével is. Meg is hívtuk őket, hogyha arra járnak akkor látogassanak meg minket. Megadtuk elérhetőségeinket is, így tudnak szólni nekünk bármi is lesz.Nem számítottunk ennyire kedves fogadtatásra, ezért örültünk, hogy ilyen jó fej az itteni konzul. 

Ezt követően elmentünk Pritesh és Emese barátjához Nishithez. Ő is indiai srác. Jelenleg mindennel foglalkozik, ami az üveggyapothoz kapcsolódik. Autókra felépítményeket készítenek, hajókat gyártanak meg minden egyéb. A srác sportos hegyet mászik, motorozik, biciklizik, de fél a víztől. Mesélték, hogy tavaly volt lent Wasinin, ahol annak ellenére, hogy nem tud úszni állandóan vízbe ment, és mint egy balta süllyedt el. Dolgozott a srácban a teljesítés vágya. Ő mesélte a kenyai alkalmazottjairól, hogy felajánlotta nekik a meleg ebéd lehetőségét, azonban ezt ők elutasították. Helyette inkább tejet és kenyeret kértek, mert az hazavihető, eladható.

Délután eljutottunk a kenyai múzeumba is. Ennek az alsó része nem nagyon tetszett, ott kitömött állatok voltak. Ezeket nem fotóztuk. Itt egyébként megtalálható minden itt élő állat kitömve. Ellenben a felső rész, ami Kenya történetével foglalkozik, és az baromi jó volt. Gyanítjuk, hogy nem volt elég anyaguk és kitalálták, hogy egy részre felteszik azt például, hogy miből ettek a gyerekek régen és most. Vicces volt egy baba műanyag tálat és egy fából faragottat egymás mellett látni.  Volt egy rész, ahol egy festő képei voltak. Nagyon színesek, érdekesek, de gyanítjuk, hogy annyira nem fogja pártját a sörnek és a szexnek, de lehet, hogy pont fordítva van.

Voltunk ma bevásárolni is, mert elfogyott a vizünk.  A víz ára nagyjából annyi, mint otthon, azonban a kaják, péksütemények drágábbak, mint Magyarországon. A piát nem lehet, csak úgy a boltban levenni a polcról, erre egy külön rész van kialakítva. Inni akartunk még előző este sört a szállodában, de ott semmilyen szeszes ital nem volt. Mivel a környék nem túl biztonságos, ezért megkértük a recepcióst, menjen már át a szembe lévő kocsmába és hozzon nekünk 2 sört. Hozott is, bár dugdosta, mint a lopott biciklit. Azonban azt nem ihattuk meg, csak a saját szobánkban.

Kenyában virágzik a sörfőző ipar. Az itteni helyi sör a Tusker, aminek három változata van. Lényegében azonban mindhárom ugyanaz, csak más címkével. A kenyaik esküsznek rá, hogy ők bizony megtudják különböztetni. Meglepő módon rendeléskor rászoktak kérdezni, hogy melegen vagy hidegen kéred a sört. A kenyaik többsége ugyanis melegen szereti a sört. Nekünk európaiknak ez egy kicsit perverz:-)

Az üdítőitalok, gyümölcslevek nagyjából annyiba kerülnek mint otthon és persze rengeteg egzotikus fajta közül választhatunk. 

Az eredeti cikket itt tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpimuzeum-es-miegymas/

Múzeum előtt

Kenyai köcsögök

Nem tudtuk eldönteni, hogy az a csaj ujja, vagy más?!