Hétfőn a szokásos körutunkon voltunk, vagyis bementünk Diani Beachre bevásárolni. Sikerült most elég korán elindulnunk, de ez most fontos is volt, mert nagyon sok elintézni valónk akadt. Első utunk természetesen a bolthoz, vagyis a Nakumatthoz vezetett. A bolt mellett van egy kulturált kiülős rész. Ide főleg azért járunk, mert lehet hamburgert kapni Igaz pici, és nem olyan mint otthon, de azért hamburger. Gyorsan megreggeliztünk, és már mentünk is az irodába. Mivel hónap eleje van, ezért, mint minden normális cégben, most már itt is, havonta van fizu. Természetesen meg is kapták az irodai dolgozók. A könyvelőnkkel megbeszéltük az adókat is, mindezt természetesen angolul. A kenyai rendszer kicsit másképpen működik a mint otthon. Ez azt jelenti, hogy nem kell fizetésed felét befizetni az államnak. Itt is vannak levonások, de összesen csak kettő. Az egyik a nyugdíj, a másik az otthoni TB-nek felel meg Természetesen itt ahogy nő a fizetésed, úgy nő a teher is.. Ha azonban az itteni legmagasabb fizetést nézem, még akkor is jobb az arány levonás ügyileg, mint otthon. Fizetéseket kiosztottuk, és utána még számos dolgot megbeszéltünk. Mivel ott volt a kenyai tulaj is, ezért vele megtudtuk beszélni a személyi dolgokat. Ezeket már az otthoni tulajdonossal is leegyeztettük. Majd megbeszéltük még a várható kiadásokat is. Ezután el kellett szaladnunk egy órára, mivel magyarokkal találkoztunk.

Ennek a története az, hogy egyik este a facebookon az egyik ismerősünk lájkolt egy oldalt.  Mint kiderült, az oldal nemrég jött létre, és magyarokról volt szó, akik Diani Beachen élnek. Egyből fel is vettük a kapcsolatot. Meglepetésként ért minket, hogy őket is Timinek és Andrásnak hívják. Még az  interneten telefonszámot cseréltünk, és összehoztuk a találkozót. Elmentünk értük autóval, mivel az ő kocsijuk most az egyik ismerősüknél van. Beültünk a Shakataktól nem messze található Forty Thieves-be. A helyről már sokat hallottunk, de még nem voltunk ott. Ez egy kellemes, hangulatos, parti étterem. Mint kiderült ők is hasonló okok miatt jöttek el Magyarországról, mint mi. Ők kb. 3 hete élnek itt, és bérelnek egy kis apartmant Dianin. Van egy lányuk, természetesen őt is hozták, illetve egy pici kutyájuk, akit szintén kihoztak magukkal. Nyaralás céljából már háromszor jártak itt, és beleszerettek a helybe. Timi azóta rágta a férje fülét, hogy éljenek itt. Számukra is elérkezett az gazdasági és politikai pillanat, amikor jobbnak látták elhagyni az országot. Ahogy ők fogalmaznak, egy havi gázszámlából tudnak bérelni egy apartmant, medencével, takarítással mindennel együtt. Itt ugye nincs tél, nem kell fűteni, az áramfogyasztás minimális. Megbeszéltük, hogy az egyik héten lejönnek hozzánk, és meglátogatnak minket a szigeten. Mint kiderült, már itt is voltak korábban, de nem nálunk. Várjuk őket.

Visszamentünk még az irodába, felvettük a könyvelőnket és indultunk a szokásos bevásárló körútra. Mivel már elég késő volt, ezért próbáltunk igyekezni, hogy haza érjünk még mielőtt lemegy a nap. A Nakumattos vásárlással, a csirke megvétele a helyi hentestől, tankolások gyorsan zajlott. Ellenben a zöldségek és gyümölcsök beszerzése már több időt vett igénybe. A könyvelőnk ment be a zöldség piacra, mi addig az autóba vártunk. Ez a kis vásárlás nagyjából háromnegyed órát vett el az életünkből, mert sok mindenre volt szükség. Persze ha meglátják, hogy fehérek ülnek, az autóba egyből jönnek mindenféle ajánlattal. Miután elmagyarázzuk nekik, hogy mi itt élünk a többség békén hagy minket. Ellenben aznap volt egy srác, aki az istenért nem akart rólunk leakadni. A történet az volt, hogy ültünk a kocsiban, én fekete térdnadrágban a bal első ülésen. Jön a csávó, beszélt mindenféle hülyeséget, majd mondja nekem, hogy az aprópénz, amibe a zsebemben van, azt adjam oda. Tényleg volt a zsebemben apró pénz, de először nem tudtam, hogy szúrta ki. Aztán elmagyarázta, hogy a pénz körvonala átütötte a nadrágomat, innen látta. Innentől kezdve még levakarhatatlanabb lett. Szerencsére közben megérkezett a könyvelőnk, így már tudtuk, hogy nemsokára indulunk. Még őt is le akarta húzni, de elhajtottunk. Ezek a dolgok nem zavaróak, mert ugye otthon is ez van.

Hazaértünk és már várt minket a vacsi, ami polip volt. A férjem imádja a polipot, én is, de nekem a kalamári jobban ízlik. Volt, hogy egymást követő három nap ezt ettünk. Több dolgot is elmeséltek nekünk ezzel kapcsolatban a helyiek. Egyrészt, hogy a polip, potencianövelő. Másrészt, hogy itt ez a kaja, a szegények kajája. Egy kiló polip itt magyar pénzre átszámítva 1200 Ft. Arról már nem is beszélek, hogy frissen a tengerből érkezik hozzánk, nem a fagyasztóból. Igen csak kerekedett a szemük, amikor elmeséltem, hogy otthon mennyibe kerül 1 kiló polip. Az üzleti szellem egyből beindult és már azon kezdtek el tanakodni, hogy tudnák közepes áron adni a magyaroknak. Szóval borzasztóan rossz dolgunk van, hogy akár mindennap ehetünk polipot vacsorára, miközben a tengert bámuljuk.

Az eredeti cikket a weboldalunkon tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpiezaz/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.