Tegnap átköltöztünk egy másik szobába, ahol van fürdőszoba, bár víz nincs. Azért nincs, mert most zajlik a közös fürdőszoba felújítása, és csak egy főcsap van, így ha itt elzárod, akkor mindenhol. Most jelenleg vödrökből zuhanyozunk. Akik csinálják, a felújítást munkások egész nap itt vannak a szigeten. Elmondásuk szerint nagyon élvezik az itt létet, kapnak háromszor kaját, van kis sátruk és nem cseszegetjük őket. Egész nap csendes munkát végeznek (már amit lehet csendesen végezni egy fürdőszoba felújítás közben), ez alól természetesen kivétel reggel 7 óra. Akkor megy a kalapálás, dörömbölés. Szóval reggel erre keltünk, meg, hogy a szokottnál hangosabban szól a zene. Mi azt hittük, hogy a munkások hallgatják a rádiót. De, nem. Kiderült, hogy a tőlünk 500 méterre levő faluban esküvő van. És nem is egy, hanem kettő.Mint írtam itt muszlimok laknak. A két szakácsnőnk felajánlotta, hogy átvisz minket a faluba. Persze egyből kaptunk az alkalmon, és átmentünk Emesével. Ide nem lehet, csak úgy átsétálni, előtt fel kellett öltöznünk. Ez azt jelenti, hogy a lábunk, vállunk és fejünket takarnia kellett két nagy kendőnek. Két félét használnak, az egyik a kikoj, amin nincsenek nagy minták, két-három színből áll. A másik a kanga, amit a nők szoktak használni, mivel díszes, virágos. Ezt általában úgy árulják, hogy két ugyanolyan, mint van az anyagon, ezt félbevágják, és az egyik megy felülre, a másik alulra. Szóval a kincstári leltárból átmenetileg vételeztünk két ilyet, magunkra kaptuk és mentünk át. Még nem voltam szuahéli faluban, így kíváncsi voltam.

Teljes díszben esküvőre készülve

A falut konkrétan egy fa kapu választja el tőlünk, ami állandóan nyitva van. A kapun belépve, az iskola volt, ahol a gyerekek éppen tanultak. A faluban szinte mindenhol vályogszerű házak vannak, illetve olyanok is  megtalálhatóak, amik korall téglákból épültek. a kis keskeny utcákon átmenve, és a zenét követve eljutottunk a helyre ahol az asszonyok voltak. A helyi nők ültek egy nagy sátor alatt és vidáman nyújtották a tésztát. Közben a zenepult mellett a többi asszony táncolt és közben keverte a további masszának valót. Nagyon jó volt nézni, hogy a nők ülnek, énekelnek, jól érzik magukat és közösen szép színes kangákban dolgoznak. Természetesen nem lehetett fotózni, de sunyiba így is csináltam képeket. A két konyhás lányunk körbevezetett minket, bevitt egy házba, ahol megismertük az örömanyát, illetve a mennyasszonyok testvéreit. Utána bementünk egy szobába, ami nem tudom kié lehetett, de ott volt szőnyeg, és ez nagy szám ott. Szőnyegre lehuppantunk, hoztak nekünk üdítőt, illetve abból a tésztából kóstolót, amit gyúrtak, csak kisütve. Ezt igazából a magyar fánkhoz tudnám hasonlítani, de mivel Kenyában vagyunk, ezért természetesen kókusz is volt benne. Hoztak még helyi muffint, kekszet. Azt tudni kell rólunk, hogy ők muzulmánok és ezáltal az arab kultúrát követik. Itt bal kézzel nagy tiszteletlenség enni, mivel szerintük azzal a kézzel töröljük ki a fenekünket. Nem akartam belemenni, hogy szerintem nem mindenki, ezért elfogadtam az a tényt, hogy illetlenség bal kézzel enni, és inni. Kérdeztük, hogy mi lesz a menü az esküvőn. Mint kiderült, ez a fánkszerű cucc, illetve rizs összekeverve zöldséggel, hússal, egy kis szafttal. Azt is megtudtuk, hogy itt ennek nincs, jelentősége mit esznek, az a fontos, hogy táncoljanak, együtt legyen, élvezzék a napot. Szerencsére a mi esküvőnk is ilyen voltJ 

A szép színes ruhákba öltözött asszonyok tésztát gyúrnak.

 Persze mindenki belesett hozzánk, hogy kik is vagyunk. Ebben a házban kb. 6 szoba van. A háznak van teteje, de nincs bent plafon, csak falakkal van körülvéve a szoba. Azon gondolkodtam, hogy sokkal szegényebbek, mint mi, sokkal kevesebb privát szférájuk van, mint nekünk mégis milyen boldogok, és mennyire összetartóak. Ehhez képest mi, hol vagyunk. Észrevettük, hogy férfiak nincsenek a faluba. Ennek az az oka, hogy a felkészülés napján férfiak nem lehetnek a faluba, csak este jöhetnek, amikor már a mennyasszonyok is ott vannak. A mennyasszonyok Mombasába voltak ott festenek rájuk hennát.

Mivel ez a kanga eléggé meleg, főleg, hogy volt vagy 35 fok, ezért kimentünk a szobából. A szakács lányok leültettek minket az asszonyok közé, ahol elénk toltak egy kis tésztát, és kezdhettünk mi is gyúrni. Közben a kanga folyamatosan csúszott le a fejemről. Ezt egy öreg néni nem igazán nézte jó, odajött és megkötözte a kendőmet, aztán persze Emeséét is. Közben gyúrtunk és megpróbáltunk úgy fotókat csinálni mintha egymást fényképeznénk. Közben folyamatosan figyelték a kézmozdulatainkat, hogy mennyire szakszerű ez az egész. Ők nem tudták, hogy anyukáink folyamatosan neveltek minket, és azt se tudták, hogy én egykor még szakács iskolába jártam. Így minden elismerést begyűjtöttünk, és indultunk haza. Ilyenkor illik az örömanyától és a testvérektől elköszönni ezért mi is így tettünk. Miközben mentünk a ház felé, elkészítettem életem egyik legjobb fotóját. A fotón Mwanajabou az egyik szakács lány látható, aki ücsörgött egy fal mellett. Nagyon szeretjük ezt a képet. Szóval elbúcsúztunk, közben még elkaptak minket egy furcsa kézfogásos tánc erejéig. Persze röhögtek a mozgásunkon, de ez nem baj, mert élveztük. Mivel üres kézzel érkeztünk, ezért megígértük, hogy küldünk nászajándékot. Örültek neki, hogy ilyen figyelmesek vagyunk.

Idős néni igazgatja a kangámat

Nagyon élveztem egy a kis látogatást a szuahéli esküvőre, mivel még nem voltam ilyenen. Kiderült, hogy ők nem néznek ki minket, örülnek a más bőrszínűeknek, kultúrájú embereknek. Egy percig sem éreztették velünk, hogy fehérek vagyunk, vagy, hogy mit keresünk ott. Imádtam ott lenni, teljesen feltöltődve, boldogan érkeztem vissza a bázisra.

A kedvenc képem (Mwanajabou)

Délután leltároztunk egy kicsit, a szuvenír shop volt a következő célpont. A konyhán és a búvárfelszereléseken már túl vagyunk. Közben elhatároztuk, hogy elmegyünk a dingivel a sziget másik végébe. Ott van a Coral Garden. Itt a szigeten a szuahéli muszlim kultúra található, és ők a Kivumba nyelven beszélnek. Wasnin két falu van. Az egyik, ami közel van hozzánk és ahol délelőtt voltunk esküvőn. A másik falu a sziget másik végén található, itt van a Coral Garden is. Csónakba szálltunk, persze mivel az út a falun át vezet, ezért vittem a kis színes kangámat. A csónak körül nagy volt az izgalom, mivel a bázis fiú tagjai max. 10 cm-es halakból kb. 20 kilót kifogtak, illetve tintahalakat.

A zsákmány

A Coral Garden úgy jött létre, hogy 1993 körül a nők egy csoportja elhatározta, hogy az életminőségük javítása érdekében üzletbe fognak. Az üzlet alapítói kosarakat, kalapokat és egyéb tárgyakat készítettek eladásra. Majd számos szervezet segítségével megszületett a Coral Garden Boardwalk, ami gyakorlatilag egy fapalló az ősi fosszilis korall sziklák között tekeredve, a széles dagály sávban, amit a mangrove mocsár borít. Ez az egyedülálló ökoszisztéma otthont és fészket ad megannyi költöző madárnak. A bevételből a helyi közösséget támogatja, ebből iskoláztatják a falubeli gyerekeket, javítják a fapallókat, és a lányok továbbtanulásait támogatják.  

Beérve a kertbe, leesett az állunk. Itt kiálló korallok voltak mindenhol, a jellegzetes mangrove fákkal. Végig jártuk az egészet. A férjem úgy rápörgött a témára, mint aki éppen bespeedezett. Minden kis apró dolgot meg akart örökíteni. Elismerem nagyon jó képek csinált. A mangrove fák, hosszúkás termést növeszt, majd ha megérett, akkor lepottyan, így fent tartva, hogy sok fa nőjön. Érdekes volt, hogy még a bázis emberei se látták víz alatt ezt a részt, nekünk szerencsénk volt, hogy az első látogatásunkra ilyen látvány fogadott. Dolgunk végeztével haza indultunk.

A Coral Garden

Hazaértünk, megbeszéltük, hogy milyen kalandok is értek minket, amikor a partunkról nagy éneklés hallatszott. Megjött a mennyasszony. Az a szokás, hogy a lányok egy nagy kendő alatt kísérik be a mennyasszonyt a faluba, éneklés közben. A mennyasszony nagyon szép volt, gyönyörű volt a kendője, és a hennája is.

Már nagyon éhesek voltunk, ezért már alig vártuk a vacsit. A lányok megleptek minket, mivel a délután kifogott tintahal tálalták fel. Sikerült nekik nagyon puhára megcsinálniuk, aminek a lányok szerint az a titka, hogy több órára citromlébe kell áztatni a zsákmányt. Hozzá volt még sült krumpli, tejfölös hagymás szósz, saláta. Hiányoltuk a délutáni halacskát, ezért a lányok gyorsan sütöttek nekünk gyorsan. Egyéként a közösség, falubeliek, itt annyira támogatják egymást, hogy a sok halat igazságosan elosztották egymás között.

A lányok vacsi után meghívtak minket, a mulatságra, amire nem mentünk, mert eléggé kimerültünk. Mivel holnap is tart még az esküvő ezért inkább arra voksoltunk, hogy holnap este mennénk át. Elküldtük a nászajándékot a pároknak, amit közösen választottunk ki a lányokkal. Teljesen oda voltak értük, náluk ez nagy ajándék, főleg, hogy volt a kangáknak egy kis arabos beütése. Azt hiszem, mozgalmas napon vagyunk túl, remélem még sok élmény vár ránk.

A Facebookon több képet is megtudsz nézni kalandjainkról, csatlakozz hozzánk.

Eredeti cikkünket itt tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpiszuaheli-eskuvo-es-a-corall-garden/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.