Harmadik nap Nairobiban. Reggel korán keltünk 8 órakor (az otthoni 6 órához képest ez mesés) Reggeli, majd pakolás. Ma indulunk tovább Mombasába,de előtte még várost nézünk. Így össze kellett pakolni, hogy letudjuk vinni a cuccokat a portára. Természetesen dohányzás közben megnéztük az útépítést. Ismét egy szinttel feljebb léptek. Ma már nincs víz az úttestnek nevezett földúton. Pritesh barátunk megint értünk jött, persze megint kisétáltunk hozzá. Rövid autókázás után a belvárosban találtuk magunkat. Ez volt az igazi belváros, kb. olyan mint Pesten körút, vagy Debrecenben a Nagytemplom környéke:-)  Megnéztünk egy-két szállodát, kávéztunk és találkoztunk Pritesh barátnőjével is. Tünemény lány. Ő is indiai. Mondanom sem kell, hogy az indiaik egymás között házasodnak a tradíciók szerint.

Ezután elmentünk egy parkba, ahol szerencsére volt dohányosoknak elkerített rész. Gyalog átmentünk a teljesen központi részig. Ezen a részen pezsgő életet láttunk és bátran sétáltunk, tátottuk a szánkat. Azt hittük, hogy itt majd mennyi fehér ember lesz. Kerestük is őket, de nem találkoztunk eggyel sem. Elmentünk a központi részig, ahol található egy konferencia központ kilátóval, itt van a legfelsőbb bíróság épülete is.Természetese lefotóztam:-) Eredeti foglalkozásom jogász, amit otthon 5 évig gyakoroltam egy nagy közmű cégnél. A bírósági tárgyalásokra járást nagyon szerettem, a többiről meg nem szeretnék beszélni.

Kenyában minden helyre, de tényleg minden helyre ideértve a hoteleket, egy bevásárlóközpontot is szigorú ellenőrzés után léphetsz be. Jó fejek, mert arra azért figyelnek, hogy a nőket, nők, a férfiakat férfiak csekkolják le. Itt sem történt ez másként, Egy hatalmas térre jutottunk. A téren meglepő módon Kenyatta elnök szobra áll. Fotókat készítettünk természetesen. Körbejártunk mindent, Emeséék felmentek a kilátó részbe. Mi inkább anyagi megfontolásból de lent maradtunk Ezt követően elmentünk egy helyi boltba, ahol természetesen afrikai dolgokat, karkötőket, nyakláncokat és minden egyebet találtunk. Kinéztük Veruskának az ajándékokat:-) Nagyon olcsón lehet jó cuccokhoz hozzá jutni. Én is kaptam egy karkötőt, ami összesen 50 kenyai schillingbe került. a váltószám HUF-ra szorzás hárommal. Azt hiszem ebbe a boltba még vissza fogunk térni. Vissza mentünk az autónkhoz.

Az út mellett már megjelentek a dogo-dogo-k. Ők a helyi hivatásos pillangók. Ha jól emlékszem nálunk nem szoktak dél körül kirajzani, mint itt, de lehet, hogy csak nem figyeltem őket. Megtudtuk, hogy itt ha valaki lát egy fekete férfit és fehér nőt vagy fordítva, az nem feltétlen a örök szerelmet jelképezi:-) Nagyon sok fekete férfi, nő próbál így kiszakadni a helyről és megtalálni azt az embert aki ezt biztosítja neki. Az igazán durva, amikor két ilyen pár találkozik és a sötét bőrű emberek megbeszélik, hogyan húzzák le a fehéreket. Nem találkoztunk ilyennel, csak mesélték nekünk, hogy bizony ez előfordul. A fehér emberekről egyébként azt hiszik, hogy pénzes zsákok. Mennek utánad, hátha kipottyan belőled valami kis pénz. 

Kicsit elkanyarodtam. Szóval visszaértünk a hotelbe Pritesh barátunktól elbúcsúztunk, és vártuk, hogy jöjjön értünk és a csomagokért a taxi. Ugye a Kite méretei miatt csak nagy autó volt erre jó. Délután elindultunk a repülőtérre, mivel már meg volt a jegyünk Mombassába. A repülő téren nagyon rezgett a léc a Kite csomagunk miatt. Előző este megtudtuk, hogy ha valaki a helyi járatra sportfelszerelést ad fel, akkor mindegy mekkora, hány kiló felengedik a gépre túlsúlyfizetés nélkül. Persze mi is erre hivatkoztunk, azonban a lány aki intézte a csekollásunkat, nem így gondolta. Elővettük kis boci tekintetünket, azonban ez nem hatotta meg a lányt. Óriási szerencsénkre azonban a szomszéd pultos srác hallotta az egész sztorit és meggyőzte a lányt, hogy bizony ez túlsúly nélkül megy fel.Persze nem csak ez a csomagunk volt túlsúlyos, hanem az összes többi, de mivel abban meg búvár cucc volt így az is simán felment a gépre. Nagyon jól megúsztuk ezt az egész sztorit. 

Ismét várakoztunk a gép indulására, ami természetesen késett. A váróban volt egy tévé, ahol helyi szappan operák mentek. Minden szappanopera a derűre vagy éppen a sírásra épít, de ez túltett mindenen. Megható nagy családos, békülős jelentek. Nem értettük mit mondanak, de a dráma része így is átjött. 

A repülő a férjem András rémálmai között szerepelt, összesen kétszer 15 soros volt, vagyis összesen 60 fős. Én akkor paráztam be egy kicsit, amikor párhuzamosan mellettem az egyik pasi elkezdett imádkozni arabul. Nem nagyon értettem miért, hiszen Mekka nem arra van. Gondoltam magamban tuti, hogy valami terrorista. Befejezte az imádkozást, én meg vártam a következményeket. Azt láttam mennyire be van szarva, így összeraktam a képet, hogy egyszerűen csak fél a repüléstől. Kaptunk a gépen egy kis kekszet, amit én a drága férjemnek adtam, hiszen ő kihagyta a reggelit, és így délután 5 óra felé már éhes volt. Az út maga egy órás lett volna, de a gép lenyomta 45 perc alatt, így gyakorlatilag behoztuk a késést. 

A reptéren vártuk, hogy jöjjenek értünk. Kicsit késtek mert  furcsa módon óriási dugó volt Mombasában.Megismerkedtünk a kollegáinkkal Billy-vel, Atmannal és Churchillel. Elindultunk, majd meg kellett állnunk benzin venni, mert ahova megyünk Diani Beach ott most nincs benzin. Ez itt szerintük megszokott dolog. Mombasa konkértan egy sziget, mivel mindenhol víz veszi körül. A szigetre vezető úton híd van. Természetesen dugóba ülve sikerült oda eljutnunk. Mióta itt vagyunk annyira nem zavar minket. Kisimultak itt a ráncaink, mindent ilyen "take it easy" alapján tolunk. Otthon már őrjöngve sírtunk volna egy ilyen dugóban. 

Eljutottunk a sziget másik részéhez, ahol viszont már komp volt. A kompon furcsa módon egyből volt helyünk. Itt két fajta komp van, az egyik a gyalogosnak, a másik alapvetően autóknak. Ha megtelik az autós komp, felengednek gyalogosokat is. A gyalogos komp még mellettünk volt. Minden túlzás nélkül úgy álltak, mint a heringek. a kompút kb. 10 perc volt. Innen még következett egy kb. fél órás út. Mombasából kiérve azonban már nem volt dugó, így zavartalanul haladhattunk úti célunk felé Diani Beach-re. Már nagyon vártuk, hogy leérjünk a partra, hiszen csak búvárok vagyunk, akiknek a víz mindene. Ebből pedig sok van itt Kenyában.