2012.11.04. 19:02
Ma már én is próbáltam wakeboardozni
Tegnapi wakeboardos élményeinket, már fényképekkel gazdagon illusztrálta a férjem az oldalán, de ma folytattuk a mókát.
Egyikőnk se wakeboardozott még legalábbis nem abban a formában, ahogy itt. Otthon az Omszki tónál már kipróbáltuk, de ott teljesen más az elindulás mint itt. Szóval arra gondoltunk, hogy mivel itt van víz is, csónakunk is, és még deszkánk is, kipróbálhatnánk ezt a sportot. Persze az ötlet már hetekkel ezelőtt megszületett.
Tegnap a normál hajónkkal próbáltuk ki a mókát, de ebben elég kevés volt a lóerő, ahhoz, hogy a férjemet kiráncigálja a vízből. Emiatt Otisunk átment a szemközti településre és bérelt nekünk egy nagyobb motort a mai napra. Ez délelőtt meg is érkezett kapitánnyal együtt. A kicsi hajónkra átszerelték, ami nem volt egyszerű, mert kellett még rögzíteni, meg én nem tudom mit csinálni vele. Ennek eredményeként röpke 2 órás meló után volt kis hajónk, nagy motorral. Tegnap a férjem már megcsinálta a kötél részét. Azonban ez olyan jól sikerült, hogy a hántolt fáról egyfolytában lecsúszott a keze. Este még megkértük Otist hogy tegyen már rá valamit, hogy ne csússzon. Persze egyből meg is csinálta, szépen bevonta kötéllel. Íme:
A kötél
Gyorsan összeszedtük a cuccainkat, a férjem felszerelte a deszkámra a szükséges alkatrészeket, átöltöztünk neoprénbe, majd mentünk a hajóhoz. A hajóból ki az eredeti motor és már zúztunk is be mély víz felé. Kapitány azért kellett, mert az embereink ezt a nagy motort nem tudják kezelni, de az ára benne volt a hajóbérlésben.
Először a férjem próbálta ki a motor teljesítőképességét, vagyis azt, hogy ki tudja-e húzni a vízből. Ez sikerült is elsőre, meg másodjára is. Kb. 15 perc wakeboardozás után már fáradt volt a férjem, így most én jöttem. Gondoltam nem olyan nehéz ez, deszkát a vízbe, láb bedug, és már mehetünk is. Na ez a valóságban nem így működik. Sokáig nem tudtam rájönni, hogy kell ezt csinálni, ezért 15 perc idétlenkedés után, bejött az uram, és megmutatta, hogyan is kell csinálni. Nyomjam le a deszkát a víz alá. Ez oké. Lépjek bele. Ez is oké. A víz alatti deszkán egyensúlyozzuk, úgy hogy a deszka eleje felfelé néz. Na ez már nem ment, olyan jól. Borultam minden felé. Próbálta a férjem megfogni a deszkát, hogy hátha úgy sikerül elindulnom, de nem. Persze ilyenkor baromi türelmetlen vagyok magammal szemben. A fél órás gyakorlás végére, azt már sikerült elérnem, hogy legalább valamennyi ideig a deszkán maradok, persze úgy hogy csónak még a közelemben sincsen, csak a víz alatt egyensúlyozok. Ekkora már belefáradtam és megbeszéltük, hogy cserélünk a férjemmel. Ekkor tűnt fel nekünk, hogy az áramlat, teljesen kisodort minket a sziget csücskéhez, és már közelebb vagyunk a kontinenshez, mint a szigethez. Hihetetlen áramlás volt, és ezen a részen nagyon nagy hullámok is. Így én gyorsan felmásztam a hajóba, a párom meg wakeboardozva jött ki a parthoz közeli részre. Hiába neki, már nagyon pengén megy. Persze a kapitány és Otis is, halálra röhögték magukat a bénázásomon, ezért mondtuk Otisnak, hogy próbálja ki, ha ennyire könnyűnek találja. Becsobbant a vízbe, hogy ő majd megmutatja a tuti. Kb. 3-szor próbálkozott, majd közölte, hogy ez egy nagyon nehéz sport, ezért nem foglalkozik vele.
Nagyon próbálom
A párom megint ráállt a deszkára, és mivel a közelben volt egy hajó tele sznorissal, gondolta, megmutatja nekik, milyen is a magyar virtus. Nagyjából 5 perc kellett ahhoz, hogy elérjük ezt a hajót, de szegény férjem már addigra nagyon elfáradt, remegett keze, lába. Mondjuk ő ma elég sokat volt a deszkán, szóval volt is miben elfáradnia. Hajó mellett elmentünk, fél kézzel vageszan integetett az embereknek, majd már nem bírta tovább és elengedte a kötelet. Ismét jöttem én. Kicsit pihentem is, meg rákészültem, a dolgokra. Mostanra sikerült annyit elérni, hogy már nagyon kicsi hiányzik, ahhoz, hogy teljesen kint legyen a vízből a deszkám.
Itt már nagyon fáradt vagyok
Úgy döntöttem, hogy volt siker élményem, de már fáradt vagyok, így majd legközelebb folytatom. Kellőképpen éhesek is voltunk, hiszen dél körül jöttünk be a vízbe, fogalmunk nem volt hogy hány óra, de nem ettünk még semmit. Szóval férjem a deszkára állt és mentünk haza. Visszafele úton már trükközött is, egy nagy kanyar jobbra, egy balra, amit mi persze hatalmas tapssal és kurjongatással értékeltünk.
Mintha trükközne, pedig...
Visszaértük a part közelébe, bár fáradtak voltunk, de úgy gondoltuk kiúszunk a partra. Persze az áramlatokkal nem számoltunk, így a laza úszásból, erős, gyors úszás lett. Megérkeztünk a bázisra, ahol mondtuk a kis szakács lányunknak, hogy csináljon valami kaját, különben éhen halunk. Ez a kis csaj, olyannyira figyelmes velünk, hogy már készen várt minket, egy jó nagy adag gyümölcssaláta, és helyi kókuszos fánk, cukorral bevonva. Imádjuk ezt a lányt.
Összességében nagyon élveztük a napot. Eléggé kemény ez a sport, főleg a deszkára állás nehéz még nekem egy kicsit, de majd belejövök. Az állóképességünkön kellene egy kicsit javítani, hogy jobban bírjuk. Meg hát jó lenne, legalább ennyit sportolni mindennap, mert akkor elég hamar le is tudnánk fogyni. Rajta leszünk a témán.
Az eredeti cikket a weboldalunkon tudod elolvasni:http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpima-mar-en-is-probaltam-wakeboardozni/
2 komment
Címkék: búvár wakeboard búvárkodás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tyimpike · www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu 2012.11.07. 19:49:30
Igazán nincs mit:-)) Én így emlékszem:-))