Tegnapi kis kitérő után visszakanyarodok Kenyába az óceán partjára.

Dianai Beach gyönyörű hely, engem teljesen lenyűgöz. Vasárnapot írunk, ami azt jelenti, hogy az emberek nem dolgoznak ezen a napon, legalábbis a cégnél. Ezért örültünk az Emese által felvetett lehetőségnek, hogy menjünk le a partra lazulni. Szokásos reggel után össze is szedtük magunkat és lezúztunk a partra. Itt a legjobban és legbiztonságosabban lejutni, hogyha egy szállodán keresztül mész le a partra. Az óceán partja nem meglepő módon végig van építve hotelekkel. Ide természetesen vizuális ellenőrzés (vagyis fehér vagy) után könnyedén leérsz. A parton van a bár rész. A bár úgy néz ki, hogy van egy nagy makuti a tetején. Ez a tetejét, felső részét jelenti az épületnek nádból gyönyörűen összefonva. Körbe rattan, fa fotelek, kényelmes, nagy párnákkal. Mivel még nem voltunk a szigeten, ezért kérdeztük Emesét, hogy a bázison is ilyen nagy ez a makuti rész. Erre meglepő volt a válasza, ilyen csak négyszögletes, és kb. háromszor ekkora. Ledöbbent az állunk, mert ez így is elég nagynak tűnt.

Szóval leértünk a partra és néztük, hogy a két nappal ezelőttihez képest nagy változások történtek. Konkrétan az óceánra gondolok. Apály volt. Nagyon messze visszahúzódott a víz. Nagyon érdekes, hogy itt egy árapálynál akár 5 méteres szintkülönbség is lehet. Gyönyörű látvány volt így is. Lehuppantuk egy kanapéra és csak élveztük a kilátást. Mivel már dél körül járt és még nem ettünk ezért rendeltünk külön kajákat, és vizet. Mi otthon nem nagyon iszunk vizet, amiről tudjuk, hogy hiba. Ezt itt is mindig elfelejtjük, holott a kiszáradás miatt nagyon fontos lenne. Erre mindig egy kósza fejfájás emlékeztet. Kaja után Emesével bementünk az óceánba. Ugye írtam, hogy most láttam először az óceánt, amiből következik az is, hogy nem voltam még benne. Itt már megérkezett a dagály. A víz kellemes 26 fokos lehetett. Természetesen teljesen megmártóztam. Egy búvár nem mehet el úgy víz mellett, hogy nem mártózik meg benne, főleg nem itt Kenyában. Ami érdekes volt, hogy akkora áramlat volt, hogy ha teljes erőből úsztál, akkor talán nem sodort el. A jó kondimnak köszönhetően ezt a mutatványt hamar feladtam és kimentem a partra. Ott még kicsit ücsörögtünk, de mivel megtalált minden árus, ezért, hamar visszamentünk a kis helyünkre. Emese meg akart mutatni nekünk egy hotelt ezért szedtük a kis cuccunkat és átmentünk oda.

Ez a hotel a Szuahéli Beach Hotel. Ő is az egyik partnere a cégnek. A hotel kb. 1 éve nyílt, és azt kell róla tudni, hogy egy magyar tervezte. Elvileg itt a parton él egy magyar mérnök, ő az aki szinte az összes szállodát tervezte a parton. A szálloda 5 csillagos és az ára is. Belépve nincs giccs, pucc, az az igazi letisztult afrikai és arab, vagyis szuahéli stílus jön le. Csodaszép medence rendszerrel van felszerelve. Itt az összes vendég szinte fehér volt. Itt is lementünk a beach részére ejtőzni egy kicsit Érdekes módon azt vettem észre, hogy velem ellentétben a hotelben lakó emberek sem itt sem a másik helyen nem nagyon mennek a vízbe. Mint megtudtam ennek az az oka, hogy akik ilyen drága helyre jönnek nyaralni, azok inkább a medencékben ejtőznek, és az óceánt csak bámulják. Miután pihiztünk itt is egy kicsit egy üccsi társaságában elhatároztuk, hogy felkeressük a helyi korházat.

A látogatásunk oka az volt, hogy ha a vendégekkel, ne talán velünk történne, valami tudjuk hova kell mennünk. Ez Diani Beach Hospital. Itt van egy másik korház is, de az a fekete embereknek van fenntartva. Érdekes dolgot tudtam meg az itteni egészségügyi rendszerről. Mégpedig azt, hogy itt nincsenek olyan nővérek, mint otthon, vagyis, hogy kicserélik az ágyneműt, segítenek. Ez a feladat mind a családtagokra hárul. Nekik kell hozniuk kaját, egy embernek, ezeknek a feladatoknak az ellátására 24 órában ott kell lennie, hogy segítsen. Maga korházi ellátás, gyógyítás ingyenes. Itt maga a társadalom is így működik, vagyis az egész család ellátása, ami egy család esetében 100 embert jelent, akinek van munkája és keres pénzt. Így amit megkeresnek, azt a családjukra fordítják, illetve a rokonaikat próbálják bejuttatni a pozíciókba. Sajnos ebből kifolyólag az étkezésük is egyoldalú. Rengeteg olyan kaját esznek, ami megtömi a hasukat. Rendszerint az egyik ilyen kajájuk az ugali. Ez kb. a tejbegríz megkövült állapotban íz nélkül. Ettől van hasuk a kenyaiaknak. Egyébként önként fekete embert enni és inni nem láttam. Ha adsz nekik, akkor esznek, isznak, de egyébként nem. Velük vagyunk egész nap és amíg mi vedeljük a vizet a melegben, ők nem.

Szóval a sziget ahova megyünk, kb. 1 órára van innen, de ez a korház van a legközelebb. Szóval a recepciónál elmondtuk, hogy miért jöttünk, honnan. Nagyon kedvesek voltak, elmagyarázták, hogy ide lehet bármikor jönni, ha kérdésünk van, vagyis nem tudjuk, bemenjünk-e akkor milyen számot hívjunk. Azt is megtudtuk, hogy az ellátás úgy működik, ha van biztosításod, hogy neked azt ott ki kell fizetni, cserébe adnak számlát és a biztosító felé el lehet ezt számolni. Megmutatták nekünk a kórtermet is. Hát engem inkább egy hotel szobára emlékeztetett. plazma tévé, saját fürdőszoba, nagy ágy, szép kilátás. Azt is megtudtuk, hogy ha komolyabb műtétre kell, hogy sor kerüljön, akkor sajnos át kell szállítani a pácienst Mombasába. Mindezt persze angolul, mert még nem tanultam meg szuahéliül. Nagyon érdekes, hogy az emberek, akikkel idáig találkoztam mind beszéltek angolul (minden korosztály), ráadásul érthető angolul. Magyarországban ez szerintem nem így van. Ott leszólít egy külföldi egy magyart, nem tud neki segíteni.

Dolgunk végeztével mentünk vissza Peterhez. Előtte még leszólított minket a portás, hogy látja a pólónkon hogy honnan jöttünk. Elmesélte, hogy ő is volt a szigeten, régen és gyönyörű hely. Ennek örültünk, mert még nem nagyon tudtuk elképzeli vajon milyen is a sziget. Mondtuk neki, hogy jöjjön le, elbúcsúztunk, amikor mondja a csávó kedvesen, hogy reméli, hamarosan találkozunk. Mondtuk neki, hogy mi is, de reméljük nem itt a korházba. Ezután elmentünk bevásárolni, estére Cézár salátát terveztünk. Megvettünk mindent, zúztunk haza. A párommal elkészítettük a kaját, tálaltuk. Annyira bírjuk Petert, olyan kis hálás. Mindent megeszik, minden ízlik neki. Jó persze jól főzünk Szokásos esti program utána, vagyis gin tonic.

Ha szeretnél többet megtudni a kenyai kintlétünkről akkor ezt már a Facebookon is nyomon tudod követni.

Weboldalunk: www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.