A mai blog bejegyzésem nem a napunkról szól, mivel a mai nap történései egyelőre titkosak, de ígérem hamarosan eláruljuk.

Ma az alkalmazottakról, vagyis konkrétan kettőről szeretnék írni. Az egyenlőség jegyében egy fiú, egy lány.

Kezdjük a lánnyal. Mwanajaburól van szó, akinek a nevét már annyiszor említettem a blogomban. Ő az egyik szakácslányunk. Azon kívül, hogy főz, még mos, takarít szóval mindent megcsinál. Ebből kitalálhattátok, hogy ő mossa a cuccainkat, ő főz ránk, és ő takarítja a kis szobácskánkat. Mi általában nem szoktuk kérni ezeket a dolgokat tőle, vagy mire eljutnánk addig, hogy kérjük már felajánlotta. A teendői mellett, egy tüneményes, okos, vicces értelmes lány, aki nagyon jól látja a dolgokat. Sokat szoktam vele beszélgetni. Mint Kenyában szinte mindenhol, így ő is a családjára költi a kis pénzét. A helyzetét megnehezíti, hogy ő az egyedüli ember, aki a családjában pénzt visz haza. Ez az ő esetében azt jelenti, hogy ki kell fizetnie a testvérei tandíját, el kell tartani anyukáját, és nagymamáját, illetve saját magát. Mivel tudjuk, hogy ő mennyit keres, illetve mi mindenre költenie, azt gondolom, hogy nagy teljesítmény tőle az, hogy soha nem láttuk még rosszkedvűnek, mindig mosolyog, a feladatait szó nélkül végzi, bármikor lehet rá számítani. Reggel mosolyogva indítja a napunkat, és este ugyanilyen mosolygósan megy haza. Közben pedig végzi a feladatát szorgalmasan. Nagyon szereti a férjem humorát, illetve a megmozdulásainkat. Legtöbbször őt is bevesszük a baromkodásba. A fizetése kevesebb mint harmada az otthoni minimálbérnek. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kizsákmányolók vagyunk, hogy ennyire kevés pénzt adunk, mindenkit megnyugtatunk, hogy az átlagfizetés itt sokkal kevesebb ennél. Ennek ellenére, javasoltuk a tulajdonosnak, hogy legyen egy kis fizetésemelés. Erre egyből rá bólintott, így már az emelt fizut kapta meg Mwanajabu. Természetesen nagyon örült neki, és hálás volt érte, hogy ilyen jók vagyunk hozzá.

Mwanajabu most 25 éves, de olyan kis picike, és vékony a hangja, mintha 15 éves lenne. Múltkor ücsörögtünk az irodánkban, vagyis a szófán tengerparti kilátással, és halljuk, hogy valakik hangosan vitatkoznak. Először azt hittük, hogy gyerekek jöttek át a faluból és ők csapnak ilyen lármát. Hátranéztünk és kiderült, hogy a szakácslányunk ordibál. Nagyon kis aranyos volt a gyerek hangjával, én biztosan komolyan vettem volna.

Mwanajabu is a szomszédos faluban él, az anyukájával. Mivel érdekel a muszlim vallás története, és annak hagyományai, ezért állandóan faggatom. Ez annyira nem nehéz, mert mint korábban már írtam, naponta ötször van imcsi. Kérdeztem is, hogy mindig ugyanazt mondják, vagy néha beletesznek valami más szófordulatot is. Mondta, hogy mindig ugyanazt mondják. Ez úgy van, hogy van egy helyi vezető, a falu közepén van egy hangosbeszélő, a bácsi odabandukol, és félig énekelve, félig beszélve, beleüvölti a dolgokat. Ezt le is fordította nekem, nagyjából a lényege az, hogy menjél imádkozni, mert Allah hív, menjél, mert ő az egyetlen, ő áll mindenki felett. Ilyenkor Mwanajabu Otis szobáját használva elmegy imádkozni, ami kb. 5 perc.

Azt mondanom sem kell, hogy állandóan játékosan szivat minket, de főleg az uramat. Pl. vacsi előtt kijelenti, hogy most ő ebből nem eszik, ő most ezt csinálja, ő most azt csinálja. Állandóan irányitgat minket, ami elég vicces látvány. Még nálam is másfél fejjel alacsonyabb, de dirigál mindenkinek. Imádjuk. Ellenben most szerelmes, egy maszáj fiúba, vagyis kettőbe. Ennek az a története, hogy a hely színvonalának emelése érdekében a tulajdonossal közösen vettünk szobrokat. A szobroknak a kertészünk épített kis házakat, így most ők vigyáznak a házakra. Két maszáj lány, és két maszáj fiú szobrot vettünk. Mwanajabu meglátta a szobrokat és azonnal lecsapott a fiúkra. Elkezdte puszilgatni, ölelgetni őket. Mi azóta is ezzel szívatjuk, minden reggel megkérdezzük, hogy mi újság a maszáj szeretőjével, jól viselkedett éjszaka, meg masszírozta-e stb. De azt hiszem, a képeken tisztán látszik a szerelem:

Mwanajabu és a maszáj szerelme

A másik ember akiről szeretnék nektek mesélni az Otis. Ő az, aki a kis hajót vezeti, ha kell, ő az aki a bevásárlásoknál segít, lista összeírás, cipelés, ő az akitől bármit kérhetünk mindent megcsinál, elintéz, ő az aki ha kell mos, ha kell segít főzni. Szóval nagyon sokrétű, sok mindenre alkalmazható emberke. nem tudsz tőle olyat kérni, amit ne tudna teljesíteni. Ha azt mondod neki, Otis szerezz nekem délutánra, egy piros hajgumit, amin katicabogár van, és egy kis szalag, az délutánra itt van. Mindenkit ismer, mind a faluban, mind a szemközti településen. Ez nagyon hasznos, bármilyen probléma esetén. Emellett természetesen segítőkész is. Tényleg bármit kérünk, megcsinálja, leszervezi, áthozza, átviszi, megvásárolja. Ehhez kell az is, hogy kikérjük a véleményét, ami szerintem nem csak itt, hanem ha nem vagy jártas valamiben, akkor alap. Elég sok mindenben kikértük már a véleményét, és így volt lehetőségünk látni azt is, hogy mennyire értelmes, és mennyire átlátja a helyzetet. Most éppen egy gödör kiásásán dolgozunk, ezért megkértük, hogy ásó embereket. Hozott is kettőt, de nem igazán haladtak sehova. Erről többet a férjem blogjában tudsz olvasni: www.andrisbekenyazik.blog.hu . A megbeszélés végén Otis majdnem elsírta magát, hogy nem sikerült jó embereket találnia. Hiába mondta nekik, hogy adjanak jó árat, és utána adunk nekik még munkát, nem értették meg. Mondtuk neki, hogy ez nem az ő hibája, nyugodjon meg. Ezen felbuzdulva vele és a kertészünkkel közösen ástuk ki a gödröt. A korall még hátra van, de már sokat haladtunk előre. Szóval emellett nagyon lelkis.

Mint írtam Otis az, aki intéz mindent, így ez azzal jár, hogy a pénzt is ő kezeli. Minden pénz átadásról természetesen készítünk elismervényt, így nem áll fenn annak a lehetősége, hogy eltűnjön bármilyen pénz is. De ez nem is fordult még elő itt soha. Ha a privi pénzükből adunk neki, hogy vegyen nekünk valamit, arról is pontosan el tud számolni. Soha nem akar átverni minket, és pont azért meg is bízzunk benne.

Emellett szintén nagyon élvezi a hülyeséget, a baromkodást, és ő imádja a férjem humorát. Állandóan röhögnek valamin, persze úgy hogy ez nem megy a munka rovására. Otis egyébként reggel 6-kor kel, és ha nincs vendég, olyan 22-23 óra körül fekszik. Megvárja, míg mi elmegyünk aludni, aztán még kijön, lekapcsolja a lámpákat, és megy egy kört. Mint írtam, neki sincs konkrét munkaköre, mindig ott segít, ahol tud. Múltkor jött 9 fő, és mivel a mási szakácslányunk beteg, egész nap a konyhában állt és főzött.

Természetesen, mint a szakácslányunknál, itt is ő tartja el a családját. Ő fizeti a testvérek tandíját, anyukáját eltartja. A megbízhatósága, a jó és kemény munkája, illetve segítőkészsége miatt ő is kapott fizetésemelést, aminek nagyon örült ő is. Az ő fizetése szerintem érdemtelenül az egyik legkevesebb volt a cégnél. Így most majdnem annyira megemeltük, mint a szakácslányét.

Otis

Összességében elmondható, hogy a 3 alkalmazottunk között (harmadik a kertészünk) nagy az összhang, segítik egymást, és jól érzik magukat egymás társaságában. Szerencsére minket is imádnak, így ez a kis csapat már 5 főre bővült. Így a munka is könnyebben megy, és mindenki jól érzi magát. Azt gondolom ez pótolhatatlan.

Az eredeti cikket itt tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpia-ket-kis-kedvenc/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.