Ma a konyhába viszlek be titeket, azon belül is a szuahéli konyha rejtelmeibe.

Mint már írtam korábban van két szakács lányunk, Mwanacombo és Mwanajabou. Ők isteni kajákat készítenek, és megígérték, hogy megtanítanak a szuahéli konyha remekeinek elkészítésére.

Itt a szigeten a konyhában nincs tűzhely, mindent faszénen készítenek a lányok. A kaják, így nagy ízletesek tudnak lenni. A hagyományos kenyai konyha nagyban különbözik a miénktől. Mi megszoktuk otthon, hogy leugrom a Tescóba és mindent megtudok venni, amit szeretnék. Itt bizonyos összetevőkért 70 km-t kell utazni. Így két lehetőség van, vagy hogy betárazol kajából, vagy utazgatsz mindennap. Mi a lehetőségeinkhez képest az elsőt választottuk. Azért írom, hogy a lehetőségeinkhez képest, mert a szigeten nincs áram, csak ha magadnak csinálsz. Van egy nagy generátorunk, amit esténként szoktunk bekapcsolni, mert igen költséges lenne ha egész nap menne. Ebből kifolyólag romlandó cuccokat nem tudok betárazni itt. Persze erre is van megoldás. A szigettel szemben 10 perces hajóútra van Shimoni, ahol az embereink a romlandó kajákat, így a hús, tej, tejföl stb. tárolják, szívességi alapon egy hotel hűtőjében. Szóval ha szükségünk van ilyen alapanyagra, akkor a fiúk átmennek és elhozzák. Mi ebből semmit nem vettünk észre egészen a mai napig. Ma rendeltünk kaját Diani Beachről, ami 70 km-re van tőlünk. Rendesen meg is hozták, le is ellenőriztük, majd a hús láttán jött a kérdés, hogy hova. Elmesélték, hogy hol van és hogy is működik ez.

Szóval van alapanyagunk így a lányok tudnak nekünk főzni. Jelen esetben azonban nem csak ránk főznek, hanem a munkásokra is, akik felújítják a közös fürdőszobát. Így találkoztam először az ugalival. Mint megtudtam ez a kaja, főleg a bennszülöttek és a szegény emberek fő étele. A sótlan ugali (puliszkaféle) és a mellé föltálalt főtt zöldségfélék, pörkölt szaft szerű dolgok, mártások ritkábban hús, hal, tojás vagy tejtermékek ugyan jól csillapítják az éhséget, és kellően táplálóak is, de az ínyenceknek vajmi csekély örömforrásként szolgálhatnának. Ezt eszik általában vacsira a munkások. Az ugalit kis gombócokká gyúrják és belemártják a szószba, így legalább van egy kis íze a cuccnak. Egyébként ettől olyan nagy a hasuk az afrikai embereknek. Tömik magukba a szénhidrátot, ami baromira hizlalja őket,de ugyanakkor tele lesz a gyomruk és nem lesznek éhesek.

Reggelire a munkások két dolgot szoktak kapni. Az egyik a mandazi. Erről már írtam, amikor az esküvői előkészületen jártam, pont ugyanezt gyúrták az asszonyok, csak akkor még nem tudtam a nevét. Mandazi a helyi fánk. Ennek összetevői víz, cukor, élesztő, liszt, kókusztej. Az utóbbi miatt nekem nagyon édes. Ezt is mártogatják, vagy simán, vagy porcukorral eszik. A mi munkásaink, az itteniek csak fundinak hívják őket, jellemzően mártogatják és teával szokták elfogyasztani.

Mwanajabou munkában

Ma mondjuk reggelire édes krumplit kaptak. Én szeretem a krumplit, de nem reggelire. Ez a fajta krumpli, sokkal töményebb és persze a nevéből adódóan édesebb is, mit az otthoni. Az elkészítés nagyon egyszerű, meghámozzák, megfőzik, és most jön a meglepetés. Természetesen ezt is szósszal eszik.

A munkások kajája után jöjjön a miénk. Ez természetesen nem a vendégek kajája, mert nekik, azért lesz bőven választék. A reggelink nem túl bonyolult. Vaj, dzsem, tojás, toast. Mivel a tojást így az elmúlt két hétben nagyon megutáltuk, ezért ezt a projektet leállítottuk. Marad a vaj, dzsem, és a toast kenyér. A drága férjem a mai reggelinkről részletesen ír a www.andrisbekenyazik.blog.hu oldalon ezért én annyira nem is megyek bele a részletekbe.

Holnap a mi vacsoráinkról lesz szó, amik tényleg igazi szuahéli recept alapján készülnek.

A Facebookon is megtalálsz minket.

Eredeti cikket itt tudod elolvasni: http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpiszuaheli-konyha1/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.