Másnap reggel szokásos reggeli program, cigi, kávé miegymás. Összeszedtük magunkat, és elindultunk a Diani Beachen található irodába. Ott már várt minket a Billy, Atman, és Hamissi. Hamissi a cég könyvelője. Lementünk az egyik hotel partjára. Én nagyon vártam már ezt a pillanatot, hiszen minden hobbink a vízhez kapcsolódik, így a búvárkodás és a Kite is. Az izgalom másik oka, hogy még sose láttam az India óceánt.

Annyira gyönyörű volt az óceán, hogy majdnem elsírtam magam. Fehér homok, gyönyörű türkiz kék  óceán. Akkor gondoltuk azt, hogy igen megérkeztünk ezért jöttünk, ez itt a paradicsom. Ha meghalok, ilyen helyre szeretnék kerülni. Remélem a pokol így néz kiJ. A parton volt egy kis csapat megbeszélés, bemutatkoztunk, hogy mostantól mi leszünk itt 8 hónapig. Mi vagyunk azok, akik a búvárokat fogadják, a búvárokkal merülnek, a búvárokat szórakoztatják itt Kenyában. Mivel még nem reggeliztünk ezért mindezt kellemes üdítő és pizza mellett tettük. A kenyai emberekről tudni kell, hogy a kaja és az innivaló a minden számukra. Sok mindent el lehet náluk érni, úgy hogy megadod nekik ezeket. Ők nagyon udvariasak, mert nem falják fel az egészet, sőt agitálni kell őket, hogy egyenek. Azonban megtudtuk azt is, hogy nincs az a kaja mennyiség, amit nem lennének képesek megenni. A megbeszélés után a fiúk elmentek, mi még maradtunk gyönyörködni egy kicsit. Lementünk természetesen közvetlenül a partra is. A parton persze jönnek, hogy gyere tevegelni, vegyél egy kendőt, vagy csak adjál egy kis pénzt. Még vissza kellett mennünk az irodába. A fiúk az indulás előtt azt javasolták, hogy ne a főút mentén menjünk, hanem a parton az a tuti. Így is tettünk, végig gyalogoltunk a parton és cég irodájában találkoztunk a könyvelővel, akit elvittünk magunkra a szállásunkra, mert még volt tenni való. Mondanom sem kell, hogy Andris vezet, mintha otthon lenne.

Délután csendes pihenő volt, szendvicsezéssel, dumcsizással, és persze gin tonic-kal (még mindig a malária miatt kizárólag). Még nem mondtuk, de itt nem egyszerű feltölteni a laptopunkat, telefonunkat, mivel ilyen 3 lyukú konnektor van. Óriási szerencsénkre, Peter pont olyan szobába tett minket, ahol van európai konnektor, így most már bátran tudtuk használni a laptopot, telefont

Másnap szokásos reggeli rituálé után András elment Mombasába a fiúkkal, illetve Martinnal csaptelepeket vásárolni. Ez azért kell, mert a közös zuhanyzó Wasinin fel lesz újítva, illetve ki lesznek cserélve a kőházakban a csaptelepek. Martin az aki az átépítést végzi. A kenyai emberekről tudni kell azt is, hogy csinálnák ők a fejlesztéseket, azonban mindig a pénzügyi dolgokon akad el a történet. Mombasába a komp helyére akartak építtetni egy nagy hidat. A hídnak magasan kellett volna futnia, mert itt van teherhajó forgalom is. Meg is bízták a kínaiakat, hogy tervezzék meg. A kínaiak ezt megtették, és fel is ajánlották, hogy megépítik, majd visszatörlesztik a kenyaiak a pénzt. A kenyaiak azonban úgy gondolták, hogy a kínaiak inkább adják oda nekik a pénzt és majd felépítik ők. Természetesen ezt azért szerették volna, hogy tudjanak egy kicsit lecsípni előle. Persze a kínaik nem mentek bele, így nem lett híd. A másik általam hallott teória, hogy a komp így annak bevétele valamelyik politikusé, és ez neki igen jövedelmező.

Szóval Andris amíg Mombasában vásárolgatott addig én figyeltem és jegyzeteltem a teendőinkről. Közben András felhívta egyszer kétszer Emesét, hogy milyet vegyen, jó-e az ár, majd beközölte, hogy ő bizony lealkudott egy nagyobb összeget a csapokból. Kíváncsi voltam nagyon a részletekre, de nem kellett sokat várnom, mert meg is érkeztek. Kiderült, hogy egy indiai fickó üzletébe mentek be. Ő ajánlgatta a kínai cuccot, ami olcsó volt, de hát sz@r. Itt a kenyaiak és persze mindenki más úgy gondolja, hogy a kínai cuccok, valami hihetetlenül jók. Mi már tudjuk, hogy ez nem így van, és nem is vették meg. Ami nem kínai, az viszont méregdrága. Mivel az óceán partján van a bázis, ezért olyan cucc kellett, ami mindent kibír. A legjobb a saválló fürdőcsap telepek lettek volna, de nem voltak. Szóval a férjem meglátta az árakat és dobott egy hátast. Megmondta az indiai fickónak, hogy ezért a pénzért egy komplett fürdőszobát összehoz. Elindult az alkudozás, aminek a vége sikeres lett mi szempontunkból. A városban a fiúknak sokat kellett várniuk, mert vagy nem volt az a fajta csaptelep, így hozni kellett, vagy nem volt jó egyszerűen. Természetesen 35 fok volt, de Andrisnak így volt ideje össze cimbizni a kollegáinkkal. Természetesen én ezeket már utólag elmondva hallotta, de szerintem a férjem is megfogja ezt a sztorit írni részletesen a: www.andrasbekenyazik.blog.hu oldalon.

Már késő délután volt, így elmentünk bevásárolni. Megígértük Peternek, hogy főzünk neki valami jó kis magyarosat. Peter most egyedül van itt, kb. 70 éves. Meg is vettük az paprikás csirkéhez valókat. Vettünk csirke combot, tejfölt, paprikát, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, tésztát. Nos, itt elkövettünk egy hibát.  Kaliforniai paprikát vettünk, hogy valami paprika mégis csak legyen benne. Persze elfelejtettük, hogy ez édes. A másik, hogy Kenyában nincs sós, vagy legalább semleges ízű kenyér. Minden kenyér édes. Ha van valahol ilyen kenyér az meg megfizethetetlen. Most szívesen beleharapnék egy jó kis házi, puha, meleg, fehér kenyérbeJ Vettünk még estére tonikot is (gin még volt). Hazamentünk és elkezdtünk főzni. Én Debrecenből származom, és ott a paprikás csirkébe nem raknak paprikát és paradicsomot (Drága szüleim, ha rosszul tudom, javítsatok ki). Szóval nem én főztem. Ugye az említett paprika probléma miatt a paprikás csirke kicsit édes lett. A tejföl itt Kenyában sárga és van egy furcsa fanyar mellékíze. Ez nem jött ki a kajában szerencsére. Szóval kész lett a kaja, szervíroztuk és betoltuk az egészet. 

Eredeti cikket itt tudod elolvasni:http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpivegre-az-ocean/

Amennyiben szeretnél minket nyomon követni a facebookon azt megteheted itt.

A weboldalunk: www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu