Diani Beachen utolsó még nap elintéztünk pár dolgot, így például bevásároltunk, mivel a szigeten nincs bolt. Előtte elmentünk még Atmanhoz, aki az egyik alkalmazott, hogy elhozzuk a céges nyomtatót. Kíváncsi voltam, hogy milyen helyen élnek az itteni emberek. Egy rövid szakasz főút után, egy hosszú földútra tértünk rá. A földút mellett az elején mindenhol fehér emberek házai voltak, gyönyörűen megépítve. Itt elég nagy kátyúk voltak az úton. Kicsit bentebb mentünk, ahol már a helyi emberek házai, kunyhói álltak. Meglepő módon itt az utak sokkal jobbak voltak. Itt több kis pici faluszerű volt. Elértünk Atman falujáig. Atman háza egy korall téglákból épült kis házacska volt. Mint megtudtuk, három lánya van, akik bentlakásos iskolákban tanulnak. A felesége várt minket, aki egy termetes asszonyság volt, ugyanakkor nagyon aranyos és kedves.

Itt Kenyában, ha egy nőre azt mondják „You are big” az igen nagy bókot jelent. Itt a dogo-dogo vagyis a hivatásos éjjeli pillangókon kívül, minden fekete nő kövér, molett. Ezt szeretik az itteni férfiak. Ellenben volt már olyan eset, hogy búvárfelszerelés próbálása közben az egyik alkalmazott azt merte mondani az egyik európai vendégre, hogy nagy darab. Ennek  az lett a következménye, hogy a hölgy fél óráig sírt. Szóval lányok, asszonyok, ha ide jöttök és azt mondják rátok, hogy nagyok vagytok, ez bók, nem elkeseredni. A másik dolog, amit a kenyaiak használnak, hogy mama, papa. Ezt mindenkire nemcsak a szüleikre alkalmazzák. Ha ezt mondják akkor ez a tisztelet jele. Természetesen ebből is volt már félreértés az európai embereknélJ

Szóval Atman felesége körbevezetett minket a házon, ami az erdő, vagyis fás rész közepén állt. A házban volt tévé, áram, víz, szóval összkomfortba nem volt hiányban. Ellenben a ház nagyon szegényesen nézett ki belülről. A főtéren gyerekek fürödtek, asszonyok dolgoztak, ahogy azt a spektrumon látja az ember.

Az indulásunkról, pakolásunkról, és érkezésünkről, már a férjem írt a blogjában a www.andrisbekenyazik.blog.hu oldalon, ezért erről csak pár szót ejtenék. A Kite-unk, amit végig hurcoltunk a fél világon a kocsi tetőtéren kötött ki,  és természetesen megjött az eső is, így az abban tárolt ruháink eláztak. A búvárfelszerelésünk biztonságos helyet kapott, a csomagtartóban. Úgy tűnik ez itt Kenyában nagy kegy. Hosszú aszfalt út után, letértünk egy vörös színű földútra, aminek a végén ott volt a kikötő, szemben a sziget. A város ahova érkeztünk Simone. Ez sokat fog a blognunkba szerepelni, hiszen ide fogunk átjárni vásárolni, itt vesszük fel a sznoris vendégeket. A városban található a rabszolga barlang, amit meg fogunk nézni.

 A sziget sokkal nagyobb volt, mint amekkorának elgondoltuk. A fiúk segítettek lehozni minden cuccunkat, csónakba pattantunk és kb. 10 perces hajó út után meg is érkeztünk. Éppen apály volt, így nem tudtunk közvetlenül a bázis előtt kiszállni, hiszen megfeneklett volna a hajó, ezért távolabb álltunk meg és besétáltunk. A parton két kicsi lány várt minket. Mwanacombó és Mwanajabo. Ők a szakácslányok. A lányok tünemények. A Mwanajabo állandóan vigyorog, már az elejétől kezdve poénkodik és szépen beszél egy-két szót magyarul.

Szóval felmentünk a bázisra. A férjem és én már a kikötőben elszomorodtunk egy kicsit, hogy nem a nyílt óceán felé néz a hely, de így hogy most felértünk, egyáltalán nem is bántuk. Gyönyörű volt a kilátás. Leültünk és bámultunk hosszasan. Sokkal szebb élőben, mint amilyennek elgondoltuk ezt az egészet. A lányok végig vezettek minket a helységeken. Közben megjelent Malejka, vagyis Angyalka.

Malejka egy kölyökkutya. Júniusban hozták ide, mert Diani Beachen a gazdájának nem volt rá szüksége. Mivel itt a kecskék lerágnak minket, ezért jó, a kis kutya, mivel „elzavarja” őket. A kutyus kb. a térdemig ér, és nagyon kis játékos. Éppen tanítjuk, hogy az, hogy harapdál nekünk nem jó játék. Persze nem fáj, de nem rágcsáljon meg. Így legalább valamennyire pótoljuk Nitroxka és Trimixke hiányát….

Bekapcsoltuk a zenét, de ezt a lányok gyorsan ki is kapcsoltatták velünk, mert van a szomszédunkban két falu, ahol muszlimok laknak, és aki már volt ilyen területen az tudja, hogy az imára hívás hangos, és ilyenkor zene nem mehet.

Estére a lányok fenséges vacsorát csináltak nekünk. Egész nap nem ettünk, mert nem voltunk éhesek, azonban 18 óra körül már az asztalt rágcsáltuk kínunkban. A lányok főztek nekünk gombakrém levest, csináltak rizst, grill halat, és salátát is. Minden kaját szuahéli ízek szerint fűszereznek, ami nekem nagyon ízlik.

Este végre olyan ágyban aludhattunk, amit mindketten szeretünk, vagyis két külön matracos ágy. Az átmeneti szobánkban nincs fürdőszoba, így a közös helységet használjuk. Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a jövő, nekünk mindenesetre nagyon tetszik a hely eddig.

Mostantól a facebookon is elérhetsz minket, csatlakozz hozzánk.

Eredeti cikket itt tudod elolvasni:http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/tyimpiutolso-nap-diani-beachen-elso-nap-wasini-szigeten/

Kilátás a szigetről az afrikai kontinensre

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.